A lélekösszeomlás, The collapse of the soul
2013.05.22 18:14
Lelkünk összeomlása valamelyest összegyűlt élettapasztalataink feldolgozásának idejére következik be, vagyis amikor úgy érezzük teljesen összeomlottunk és tanácstalanok vagyunk a hogyan tovább kérdésében, ne érezzük ezt mélypontnak, … éppen ellenkezőleg! Ez fordulópontunk fénykora lehet, ha úgy határozunk, feltesszük magunknak a kérdést ekkor: vajon most miért kapom ezt. Miért szükséges ez a pont az életemben! Pozitívan vagy negatívan szeretném a napjaim és jövőm? (ismételjük el párszor ebben a sorrendben magunknak e kérdéseket, úgy hogy közben gondoljunk is a válaszra. Ha őszinte vagy magadhoz érezni fogsz valamit a lelked mélyén. Egy új energia áramlását, talán kicsit jobban dolgozik a szíved, de azt mindenképp elismerheted, hogy az utolsó két kérdésnél már a tudatod átlépett valahová…ahol, nem a negatív érzések és hatások uralkodnak feletted, hanem mintha Te magad irányítanál! Ezt az érzést kell megtanulnunk fenntartani a mindennapjainkban!) vajon most miért kapom ezt. Miért szükséges ez a pont, az életemben! Pozitívan vagy negatívan szeretném a napjaim és jövőm?
vajon most miért kapom ezt. Miért szükséges ez a pont, az életemben! Pozitívan vagy negatívan szeretném a napjaim és jövőm? …
…
Majd ezt követően újjászületése, újjáépülése az „összeomlott lélek” ideje alatt saját magunk belső gondolataink megélésének és azok feldolgozásának eredménye ként jöhet csak el az életünkbe. Vagyis tekintsünk úgy az összeomlásra, hogy az fejlődésünk szerves része, tehát minél pozitívabb eszmékkel fogjuk fel a velünk történteket, annál pozitívabb és eredményesebb élet, az-az: egy jobb önmagunk vár, az ezt követő időszakban! Egy állandó és örök körforgás részei vagyunk, és megannyi lehetőségünk és alkalmunk nyílik arra, hogy észrevegyük: most megint tehetnék és gondolkozhatnék másképp! Úgy, hogy arra a jövőből visszaemlékezve, vagyis a jelen helyzetre igazán jó érzéssel, büszkén, önmagam és mások előtt is megfelelő viselkedést tanúsítva gondolhassunk mindig vissza. Vagyis, egyszerűen minden pillanatban szerkeszthetünk, a jelen pillanatában számunkra, egy jövőben érvényesülő érzést, azokra az időpillanatokra, amelyekre úgyis tudjuk, hogy visszaemlékezünk majd. De mi van ha csak néha emlékezünk majd erre a pillanatra? És ez itt egy fontos kérdés, … .mert ha minden pillanatunkat így éljünk meg, akkor az idő múlásával, gondoljunk csak bele: minden emlékünk tiszta, őszinte és pozitív döntés emléke! Minden ilyen adódó pillanatot kezeljünk úgy, hogy ennek a visszaemlékezési esélye, a legvalószínűbb! Ezáltal a legcsekélyebb és a jövőben a legjelentéktelenebb emlékeink is ilyen gyökerekből erednek. Ilyen emlékek érzése elvezetheti az embert a megfiatalodás képessége felé, mert az idő nem öregedésünk mutatja, hanem erősödésünk és fejlődésünk egyenes arányos része is lehet, ha ezt igy szeretné magában egy ember.
Minden olyan pillanat felismerésénél, és sikeres cselekedetünk után egy olyan érzés megtapasztalásának vagyunk részesei, amely valahol egyenlő azzal, amikor kezdetben egyszerű és kisebb ajtóinkat nyitogatjuk sikerrel.
Minden ilyen pillanatban és megélt pontban egy felismerést kapunk önmagunktól önmagunk számára, amely az élet további részében kísér minket és emlékeztet.
Minden ilyen pillanat, ha megértjük és megtanuljuk tudatosan felhasználni az ott született érzés világát, rezgéseit önmagunkban, saját lelki gyógyulásunk és fejlődésünk javára, máris sokkal közelebb állunk ahhoz a boldogabb emberhez, akit önmagunkban igenis jól ismerünk, de ma már egyre többen mondjuk: Nem tudom mi a csuda történt akkor velem, és miért tettem és döntöttem úgy, lehetett volna másképp is, és akkor most nem lenne ez.
Ezeket a pillanatokat tanulhatjuk meg időben felismerni és meglátni a jövőre döntéseink következményeit, okozatát.
Nagyszerű fejlődés részesei lehetünk, ha kezdetben leszokunk azokról a megjegyzéseinkről, szavainkról melyek saját felismerésünk és megítélésünk szerint is bizony negatív hatással bírhat, …és számunkra sem esne jól, egy ahhoz hasonló válasz, kijelentés vagy irányított mondat felénk, legyen az bárkitől.
Ne használjuk azt a szót tehát, hogy nehéz!
És olyan jelzőket az elkövetkezendő ránk váró feladatainkra, ami azt, ha beszélünk róla már szavainkban is elnehezítheti! Kezdjük el optimistán látni az életünket. És rövid időn belül meglátjuk: közelebb kerülünk vágyainkhoz.
Mindig figyeljünk a legalapvetőbb dologra, aminél pofon egyszerűbb nincs is, és ez már magával ránt minden mást, ami következik:
Ha választhatnék: Pozitív vagy Negatív? És akkor amikor ezt felteszed magadnak bármikor, … egy olyan feltételes állítást teszel fel magadnak, ahol rá kell ébredned: Te vagy az egyedüli, aki ezt eldöntheti. Vagyis megtapasztalhatjuk magunkban az, milyenek is lennénk akkor, amikor valóban ott állunk az eldöntésre váró dolgaink előtt!
Minden ami nagyobb és nehezebb, ott lassabban telik a idő! Legyen szó fizikáról, és legyen szó gondolataink útjain bolyonva!
hasznosnak találtad az itt olvasottakat?
oszd meg kérlek te is a facebook adatlapodon, valamint a facebook ikon mellett található [g+1] gombra is kattints kérlek.
hasznosnak találtad az itt olvasottakat?
oszd meg kérlek te is a facebook adatlapodon, valamint a facebook ikon mellett található [g+1] gombra is kattints kérlek.